Fejezetek



Képtalálat a következőre: „emma swan tumblr henrx”

#0
A vénáimban vagy
"Ezen a napon nem csak egy új életet hozott a világra, de az ő mindennapjai is 360 fokos fordulatot vesznek majd. Többé már nem volt gyermek, nem lehetett felelőtlen tinédzser, hiszen egy másik életért is felelnie kell. Ezen a tavaszi napon anyává vált..."

#1
Mennem kellene
"Egyáltalán nem érdekelte a férfi további mondanivalója, szó nélkül nyomta ki a telefont, és roskadt le az ágyára. Most már biztos volt. Végleg elvesztette Őt. Nem mintha valaha is az övé lett volna, de ezzel a barátnője a háborút is megnyerte."

#2
Menedék
"Tudta, ha a férfi kimondja, amire vágyott, az egész történet valósággá válik. Tudta Ő, hogy ezt akarja, titkon mégis remélte, hogy meggondolja magát. Hiszen számára Ő volt a menedék."


#3
Hazatérés I.
"Nem is számított, hiszen ezen az estén megalapoztak egy olyan utat, ami a boldogságuk felé vezetett. Nem voltak titkok, és hazugságok a kapcsolatukban, csak őszinteség és bizalom. Boldogan tervezgették a hazatérést, melyre oly régen vágytak már. "

Hazatérés II.
"Az elkövetkező percek eufórikus hangulatban teltek a férfi számára. Gyermekei kezét fogva lépett a Vicente Calderón stadion gyepszőnyegére, mely rengeteg emléket felidézett a számára. Abban a pillanatban érezte, hogy most már jó helyen van, hazatért az övéihez."

Bűneink árnyékában
"Nem kellett férjének ragoznia a többit, hiszen ő is sejtette. Fernando és Vivian találkoztak. Pedig annyi erőfeszítést tett azért, hogy kitörölje a nőt az életükből. Most Ő mégis visszakúszott. Ezzel pedig az összes titok, és hazugság előbb vagy utóbb napvilágot fog látni. Eddig csak egy árnyékban éltek, de a bűneik elkísérték őket, és most készülnek a megtorlásra."

Váratlan
"Csak egy percre gondolt bele milyen nehéz most a férfinek, és milyen lesz majd, és elszorult a torka. Visszatért az életébe, váratlanul és minden előjel nélkül, ami megnehezítette azt, hogy utálja. Sokkal egyszerűbb volt még akkor, amikor távol voltak egymástól."

#7
Lélegezni
"A labda kiesett a kezéből, és minden lélegzetvétel nehezére esett. Mintha mázsás súly telepedett volna a mellkasára, mely nem hagyta levegőt venni. Az agya nem tudta az információt megemészteni. Felidézte a múltat, az együtt töltött időt, az érintéseket, a csókokat, a szerelmes pillanatokat, a szégyent, a veszekedést, amit annyi év alatt próbált magában eltemetni. Ezek most mind visszatértek, és nem hagyták az elméjét lélegezni. Miközben fuldoklott, újabb gondolatok bújtak elő. Rosszabbak. Mert már tudta. Tudta, hogy ez az igazság."

#8
#9
#10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése